A szakember rámutatott, hogy a legalkalmasabb textilipari gyártási telephely kiválasztásában a jövőben már mind nagyobb szerepet kapnak majd a digitalizációs ismeretek és készségek. A fejlődő országok alacsony munkabéreiből eredő költségcsökkentési lehetőségek szinte már teljesen kimerültek.
A szakember szerint a textilipari szakma az alapvető ruházati cikkek fejlődő országokbeli gyártásával párhuzamosan a divatcikkek automatizált gyártására rendezkedik be a fejlett országokban.
A McKinsey kimutatásai alapján Kína például már túljutott a csúcson a világ legnagyobb textilipari termelőjeként játszott szerepében, exportja 2014 óta nyolc százalékkal csökkent. A többi nagy textilipari exportőr, Banglades, Vietnam és India esetében pedig már csökkent a növekedés üteme.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A McKinsey együttesen 113 milliárd euró forgalmat bonyolító 63 textilipari konszern beszerzési menedzserei bevonásával állította össze tanulmányát. Ennek alapján a megkérdezetteknek a fele arra számít, hogy 2025-től az alacsony bérek már elveszítik a gyártási telephely kiválasztásában döntési szempontként játszott szerepüket. A digitalizációnak köszönhetően pedig a költségszint öt százalékkal, a termékátfutási idő pedig 2-4 héttel csökken.
Az európai beszerzési menedzserek közül minden harmadik, az amerikaiak közül pedig minden második számít arra, hogy a textilipari vállalatok az automatizálás lehetőségével élve a harmadik világból „hazatelepítik” gyártásukat.
Kína azonban ezzel együtt is változatlanul kulcsfontosságú szerepet tölt majd be a világ textiliparában. Törökország és Banglades azonban veszít jelentőségéből.
