A valóban történelmi csúcs közelébe jutott államadósság rémképe azonban, úgy tűnik a politikusokon, a pénzügyi élet szereplőin, a szakértőkön kívül meglehetősen keveseket érdekel. Ki is gondol az augusztus 20-ki tűzijátékok mámorában arra, milyen megítélés alá kerülünk emiatt a gigantikus – bruttóban számítva 25,4 ezer milliárd, nettóban 22,5 ezer milliárd forint körüli –adósság miatt. A nap felkel, a villamosok elindulnak, a fizetésünket a hónap elején általában megkapjuk…
Kit érdekes, mit gondolnak rólunk?
Az emberek hozzászoktak a számháborúhoz. Igazságtétel helyett inkább legyintenek, legfeljebb zsörtölődnek, hiszen a politikusok mindig mindent megmagyaráznak. Ráadásul az éremnek, a mondás szerint, általában legalább két oldala van. Ha pedig már végképp nem megmagyarázhatóak a dolgok, legfeljebb jön az ismert mondat: a magunk részéről lezártnak tekintjük a dolgot.
Egyébként is. Miért érdekelné az átlag magyar állampolgárt, milyen véleményt alkot rólunk Brüsszel? Néhány izgága entellektüelen kívül, ki foglalkozik hosszasan azzal, milyen cikkek jelennek meg rólunk a Tengerentúl némely újságjában? Miért foglalkoztatná ez különösebben honfitársainkat, amikor a politikusok jelentős részét teljességgel hidegen hagyja, hogyan is gondolkodnak nemzetünkről, mondjuk, a fejlettebb országokban?
Az első trükk
Az előbbiekben felvázolt gondolatsor azonban talán mégsem felel meg a valósságnak. Mert ha mindez így lenne, akkor például a magyar gazdaságpolitika irányítóinak semmi dolguk nem lenne egy ilyen nagyságrendű adósság megmagyarázásával, s elfogadható kép kialakításával legalább az Európai Unió felé, amelytől azért közismerten ezernyi szállal függünk.
A miniszterelnök minap tett nyilatkozata az adósságról, miszerint ki kell vonni a nettóból a tartalékokat, és úgy már nem magas az adósság, valószínűleg kevés lesz a kedvezőbb kép kialakításához. Kétségkívül elérkeztünk az első trükkhöz, amivel általában a politikusok élnek, egészen pontosan ahhoz, hogy közéletünk irányítói rendre inkább a nettó adósság számot használják érvrendszerükben.
Van azonban más is. A nettó és a bruttó számolással játszadozás tavaly év végén valójában jól bejött. A többi között ennek segítségével, nevezetesen azzal, hogy a kormánynak az Európai Unió által alapul vett bruttó adósság mértékét – a nettó adósságot változatlanul hagyva – sikerült nyolcvan százalék alá vinnie. Legalábbis arra a rövid időre, amennyi szükséges volt az unió felé az adatszolgáltatáshoz.
Más kérdés, hogy a nettó adósságállomány szintén elégé magasan áll. A mértéke a GDP 76,3 százalékát teszi ki, ami szintén történelmi magasságúnak számít.
Van még más is
A közismert trükkök közé tartozik a forint árfolyamának a változtatása, ami szintén jelentős tényező az államadósság alakulásában. Az árfolyamot lehet többféle módon befolyásolni, például különböző álláspontokat felvázoló, vagy éppen gazdaságot alakító szándékokat sugalló politikai nyilatkozatokkal. A forint árfolyama azonban az utóbbi időszakban stabilan háromszáz forint felett állomásozik, s nem akármilyen módon kellene erősödnie ahhoz, hogy az tükröződjön a honi adósságállomány csökkentésében.
A trükkök között ott van egy másik lehetőség is, amire utalt esetleg maga miniszterelnök a nettó adósságot és a tartalékokat emlegetve. Ez pedig annyit is jelenthet, hogy a tartalékok csökkentésével, igénybe vételével lehetne jobb képben feltűnnünk Brüsszelben.
Új számítási módszerek
Nemrég arról is értesülhet a vájt fülű állampolgár, hogy statisztikai hivatalunk új, uniós módszerekkel számolja majd ki a GDP növekedését. Ez aztán papíron is eredményezhet egy-két százalékos nemzeti össztermék növekedést. Ez viszont azért érdekes, merthogy az adósság állományunkat a GDP-hez viszonyítjuk.
Az esztendő végéig még sok idő van. A prognózisok szerint az év hátralévő részében hagyományos, de a tényleges folyamatok alapján is javulni fog országunk adósságállománya. Az azonban kérdéses, elegendő lesz-e ez és a szokásos ,,fogások” ahhoz, hogy legalább a tavalyi év végi adatokat sikerüljön produkálnunk. Ez bizonyosan kulturáltabbnak tűnne, mintha egyszerűen csak lezárnánk a magunk részéről a kérdést.
