Néhány ország, mint például Venezuela, Irán és Irak a kitermelés korlátozásában lenne érdekelt. Szaúd-Arábia nem változtatna. Azok az országok, amelyek szűkítenék a kitermelést, elsősorban a saját államháztartásukra, a szociális programjaikra gondolnak. Számítások szerint, nekik száz dollár körüli olajár lenne szükséges ahhoz, hogy megvalósíthassák céljaikat. A kisebb kínálat szerintük felfelé hajthatja a fekete arany világpiaci árát, amely most már súlyos mélységekben tartózkodik. A Brent kőolajféleség árfolyama tegnap változatlanul a mélyponthoz közel, 72,87 dollár közelében tartózkodott.
Kevés szó esett az OPEC találkozón az olajkitermelés jövőjéről
Más országoknak, például Szaúd-Arábiának azonban a mostani alacsony árak a megfelelőek, mivel – mint a Tőzsdefórum is beszámolt róla – ezzel szilárdíthatja meg világpiaci helyzetét más országokkal, például az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Merthogy, köszönhetően a palaolaj kitermelésnek, az USA a világ legnagyobb kitermelői közé lépett elő.
Amiről lényegesen kevesebb szó esett az OPEC bécsi találkozóján, az kőolaj kitermelés jövője volt. Az OPEC államok rendre azzal érvelnek: az elkövetkező évtizedekre bőven elegendő a készlettel rendelkeznek. Tudományos kutatások, amelyek ezt megbízhatóan alátámasztanák azonban kevés országban léteznek. Az olajtermelőket nyugtalaníthatná pedig, hogy az aktív kőolajmezők kitermelési rátája évente négy és hat százalék közötti mértékben fogyatkozik. A szakemberek közül sokan úgy vélekednek, hogy a talajban csökkenő nyomás miatt áramlik kevesebb olaj a felszínre.
Ezen a helyzeten újabb olajtartalékok felfedezése, illetve termelésbe állítása segítene. A nemzetközi energia ügynökség friss helyzetelemzése szerint, ebből a szempontból sem rózsás a kép. Az olajvállalatok valójában évtizedek óta egyre kevesebb új mezőre bukkannak. Ebből a szempontból szolid emelkedés csupán a 2000-es évek óta van.
Nagy lehetőség van az új technológiák használatában
A megoldási lehetőségek ebből a helyzetből adódnak. Elvi lehetőség új lelőhelyek felfedezése és kitermelésbe állítása. Ha ez az út nem járható ott van lehetőségként az olajpala, az olajhomok, vagy a mélytengeri kitermelési lehetőségek. Ezek az olajnyerési lehetőségek azonban közismerten lényegesen drágábbak.
A kőolajipar figyelme e helyzet miatt fordult, fordul az utóbbi időszakban a kimerülőben lévő kitermelési helyek felé. Normális helyzetben az olaj húsz, harminc százaléka található a földfelszín közelében. Ahogy lejjebb halad a kitermelés, a nyomás növelésere, vagy az olaj folyékonyabbá tételére van szükség.
A mélyebb rétegekben – a vállalatok vizsgálatai szerint – bőven van még olaj. Éppen ezért teljesen új kitermelési technológiákkal (Enhanced Oil Recovery) akarják kinyerni a régi olajmezőkben még meglévő tartalékokat. A dologban van ráció. Ezt igazolja az amerikai geológiai hatóság, az USGS becslése is, amely szerint a régi olajmezők a jövőben a legfontosabb kőolajforrásokká léphetnek elő. Az ő számításaik szerint annyi hordó olajat lehetne ezekkel az új technológiákkal a régi mezőkből a felszínre hozni, ami az elkövetkező két három évtizedben a világ olajszükségletének jelentős részét tudná kielégíteni.
Azerbajdzsán nanoanyaggal kísérletezik
Az új technológiák lassan-lassan, de beszivárognak a kőolajtermelésbe. Hírek szerint a többi között Azerbajdzsában, ahol a kétezres esztendők első évtizedének végén indult lefelé a kitermelés. A Socar nevű állami olaj és földgáz vállalat kutató részlege egy ,,nanoanyag” használatán nyugvó technológiát fejlesztett ki. Ennek az eljárásnak a lényege leegyszerűsítve az, hogy a mérnökök olyan viszkozitással rendelkező gélt ,,kevernek” össze, amelyet azután hónapokon át sajtolnak a kőolajmezőkbe. Az alapot kis anyagrészecskék adják, amelyek egyfajta láncolatot alkotnak, s a felszínre nyomják az olajat. A nanorészecskék valójában úgy oldódnak fel a talajban lévő nedvességben, mint a háztartásokból ismert mosószerek.
A régi mezőkben még meglévő olaj tizenöt, húsz százalékát tudják így kitermelni. Az eljárását már tizenöt fúrással üzembe is állították. A Socar egyelőre nem nyilatkozott az eljárás költségeiről, maga a nanoanyag összetétele is titok, a szakemberek szerint azonban nem megfejthetetlen.
Előrehaladott kutatások Németországban és az USAban
Hasonló elvek alapján folynak kísérletek Németországban is. A Wintershall cég az anyavállalatával, a BASF-el közösen kísérletezik egy anyaggal, amely alapját egy fán honos gombából vonják ki. Olyan biopolymert képeznek, amely a vízzel érintkezve ,,megdagad”. Az eljárás innen kezdve hasonlít az azeriekéhez. A technológia környezetbarát, a szakemberek szerint a régi mezőkben lévő kőolaj ötven százalékát lehet ily módon kinyerni.
A sorból persze az amerikaiak sem maradhatnak ki. Az texasi Novas Energy, kissé leegyszerűsítve a kérdést, három méter hosszú ,,elektronágyút” ereszt le a már meglévő olajfúrásokba. Elektromágneses impulzusokat adnak le a mezőben, ,,felrázzák” az olajat, s ezzel a kutak irányába áramoltatják. Ezt az eljárást már több mint egy tucat kútnál tesztelik is. Az eddigi eredmények szerint legalább huszonöt százalékkal több olaj nyerhető ki az öregedő mezőkből.
