Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics szakértői közölték: lefelé módosított várakozásuk az, hogy a globális alaptípusnak tekintett Brent olajféleség hordója 2015 végén 65 dollárba, 2016 végén 60 dollárba kerül majd. A ház eddig 70 dolláros hosszú távú célár-előrejelzést tartott érvényben a Brentre. A felülvizsgálatot a cég keddi elemzése szerint az indokolja, hogy a Brent-árfolyam már e hét elején 70 dollár alá süllyedt.
Veszélyszinten az olajár
A Capital Economics londoni elemzői szerint azonban az olajárak már most is közelítik az amerikai palaolaj-kitermelés zömére érvényes „veszélyszintet”, ezért a termelési költségeknek is csökkenniük kell ahhoz, hogy az olajárak ezen a szinten fenntarthatók legyenek.
A ház szakelemzői szerint az amerikai palaolaj-kitermelési ipar költségei a technológia fejlődésével várhatóan valóban csökkenésnek indulnak, emellett hagyományos kitermelésű pótlólagos olajkínálat belépése is várható máshonnan, mások mellett Iránból, Irakból és Mexikóból. Ez lehetővé tenné a 60 dollár körüli árszint tartós fennmaradását.
Hosszabb távon az olajárra lefelé nyomást gyakorolhat az is, hogy várhatóan csökken a világgazdasági aktivitás nyersolaj-intenzivitása – jósolták a Capital Economics londoni elemzői. A ház szerint mindazonáltal az a kockázat, amely az észak-amerikai palaolaj-kínálatra hárul az árak esetleges további csökkenéséből, erőteljes támaszt nyújt az olajáraknak a 60 dollár körüli szinten, vagyis ez alá valószínűleg nem süllyed az árfolyam.
Van élet 50 dollár alatt is
Egyes piaci szereplők azonban ebben nem ennyire biztosak.
Az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays elemzőrészlege, amely rendszeresen méri a globális portfoliótőke-áramlás szempontjából alapvető fontosságú japán kötvényalap-kezelői kör hangulatát, legfrissebb vizsgálata során azt a kérdést tette fel a japán intézményi kötvénybefektetőknek, hogy milyen árszinten várják az olajárak mélypontját. A megkérdezettek fele 60-70 dollár között, csaknem negyedük azonban 50 dolláron vagy még alacsonyabban valószínűsítette a Brent olajfajta várható árfolyammélypontját.
Defláció fenyeget
A Commerzbank – az egyik legnagyobb európai pénzügyi szolgáltató – keddi londoni prognózisa szerint mindazonáltal már az eddigi olajárzuhanás is deflációba sodorja az euróövezetet.
A ház közölte, hogy már decemberben mínusz 0,1 százalékos tizenkét havi összevetésű inflációt vár a valutaunióban, és még ezt sem tartja a mélypontnak, ugyanis a kiskereskedelmi áram-, földgáz- és fűtőolaj-árak rendszerint hat hónapos késéssel reagálnak a nyersolaj világpiaci ármozgásaira. Ez azt jelenti, hogy februárban már mínusz 2 százalékos éves infláció várható az euróövezetben.
Ha azonban a nyersolaj hordónkénti árfolyama január végéig 60 dollárra csökken – amit a Commerzbank elemzői szerint a jelenlegi árdinamika közepette nem lehet kizárni -, a cég modellszámításai alapján az már februárban az euróövezeti fogyasztói árindex 0,5 százalékos esését eredményezné éves összevetésben.
A ház szerint az olajárak zuhanása mindezek alapján erősíti azokat az érveket, amelyek az euróövezeti jegybank (EKB) teljes körű – vagyis szuverén kötvények vásárlására is kiterjedő – mennyiségi enyhítési ciklusának elkezdése mellett szólnak.
Lépéskényszerben az EKB
Más nagy londoni házak szerint már a legutóbbi euróövezeti inflációs adatok is arra vallanak, hogy az EKB-nak sürgősen hozzá kellene kezdenie a mennyiségi enyhítési ciklus előkészítéséhez a defláció egyre súlyosabb kockázatának kivédése végett.
Az egyik legtekintélyesebb citybeli elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) közgazdászai erről összeállított elemzésükben kiemelték, hogy az EKB 2 százalékos inflációs célja jelenleg csaknem hétszeresen haladja meg a novemberre kiadott első hivatalos inflációs becslést, amely 0,3 százalékos tizenkét havi inflációt valószínűsít a valutaunióban. Az euróövezeti infláció emellett most már két éve a célszint alatt jár.
A CEBR elemzői szerint ráadásul a valutauniós infláció a tipikus euróövezeti fogyasztói termékkosár súlyozott átlaga, és a novemberre becsült 0,3 százalékos éves inflációs ütem azt jelenti, hogy jó néhány termék fogyasztói ára valójában már csökken éves összevetésben.
Ebben benne van annak a lehetősége, hogy hirtelen beindul egy lefelé pörgő spirál: az árak esése ugyanis a háztartásokat a fogyasztási kiadások halasztására késztetheti a még további áreséshez fűződő várakozások miatt. A halasztott fogyasztásban megmutatkozó deflációs várakozás önmagát valósítja meg, és ez az egyre folytatódó körforgás húzza magával lefelé a nemzetgazdasági szintű keresletet, így a gazdasági növekedést is – hangsúlyozták a CEBR londoni közgazdászai.
