A válság előtt Lengyelország 6 százalék körüli növekedést produkált. Majd a legrosszabb évnek számító 2009-ben, amikor az EU GDP-je 4,9 százalékkal zsugorodott, Lengyelország kimagaslóan 1,6 százalékos növekedést tudhatott magáénak. A jelenlegi becslések alapján idén és jövőre 3,5 százalékos lehet a lengyel gazdaság bővülése – írja a CNBC.
A részvénypiac lehetőségei
Valószínűsíthető lenne, hogy egy ilyen tetszetős növekedési ütem az ország részvénypiacára is jó hatással van, de ez Lengyelország esetében nem állja meg a helyét – legalábbis egyelőre. Ennek alapvetően három oka van. Először is a WIG20 index egyharmada áru alapú, vagyis erősen ki van téve az olaj és más nyersanyagok árfolyamában fellépő jelenlegi ingadozásnak.
Másodszor az index 40 százalékát pénzügyi vállalatok (a PKO Bank, a Pekao és a PZU) teszik ki, harmadszor pedig a lengyel nyugdíjrendszer jelenlegi átalakítása is kelt némi félelmet a piacon. Ennek értelmében ugyani az állam törvényesen vehetné át az eszközök 51,5 százalékát. A pesszimista várakozások szerint ez jelentős csökkenést eredményezhet a nyugdíjalap-kezelőknél, amelyek hagyományosan nagy százalékban fektetnek hazai eszközökbe.
Mindazonáltal Gregorz Zawada, a Varsói Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese szerint ez még nem következett be, elsősorban a relatíve magas osztalékszinteknek köszönhetően. Az elérhető osztalékhozam 4 százalék, amely az egyéb piacokon realizálható mértékhez képest igen impozáns.
Szemben a deflációval
Krzysztof Rybinski, a lengyel jegybank korábbi helyettes kormányzója kiemelte, hogy Lengyelország igen sajátos helyzetben van. A 0,5 százalékos infláció ugyanis azt a várakozást kelthetné, hogy a gazdaság stagnálni fog vagy visszaesik, de mégsem ez történik. Mi több, egyelőre egyfajta „jó deflációról” beszélhetünk, melyet az olaj és az élelmiszerek árfolyama hajt.
Ami Lengyelországot különlegessé teszi, hogy a válság alatt az európai fősodortól eltérő gazdaságpolitikát folytatott a vezetés. A kemény megszorító intézkedések helyett ugyanis külföldi segítséggel állami kiadásokat finanszíroztak, miközben adócsökkentést vezettek be.
A helyzetet az is segíti, hogy a 90-es években Lengyelország számos gazdasági reformintézkedést meghozott. Ráadásul az 50 százalékos GDP-arányos államadósságával a közép-európai állam igen jó helyzetben van az EU-tagállamok átlagosan 90 százalékos adósságával szemben.
Végül az sem mellékes, hogy Lengyelország az eurózónán kívül maradt, vagyis a zloty leértékelésével képes volt felpörgetni az exportot és növelni a versenyképességet.
A nagy kihívás
A kép árnyoldala a fentiekkel szemben az, hogy a több mint 11 százalékos munkanélküliségi rátájával Lengyelország az egyik legrosszabb mutatót tudhatja magáénak az EU-ban. A lengyel munkanélküliek 46 százaléka ráadásul tartós munkanélkülinek számít.
Ezt a problémát kell tehát leküzdenie Lengyelországnak ahhoz, hogy az országban rejlő lehetőségek teljes egészében felszínre kerülhessenek.
