Alig egy éve már temették a tőzsdék a gázspekulációt. Mondván, az olcsó palagáz letöri a tengerentúli árakat. Nos, mostanában épp a gázpiac jelent menekülő utat a palatechnológiát alkalmazó cégeknek, melyek kutyául szenvednek az olajár esésétől.
Bajban a kísérleti cégek
A mostani gyorsjelentési szezon az energiaszektorról szól, amennyiben a zuhanó olajárak jelentősen átírták a számokat, vagyis kódolva van a negatív meglepetés ebben az ágazatban – mondta Blahó Levente, a Raiffeisen elemzője. Hozzátéve: egyelőre annyi bizonyos, hogy a túlterjeszkedett, hitelből finanszírozott, kísérleti cégek vannak bajban. Sorra vágják vissza a beruházási terveket, mert a tartósan 50 dollár közeli olajár mellett nem gazdaságos a palaolaj kitermelése. Nem is annyira a tavalyi számok érdekesek, hiszen az év nagy részében magas volt az olajár, hanem a kilátásokra érdemes koncentrálni.
Ködösíti az összképet, hogy a kisebb cégek gyorsjelentései nem kapnak nagy nyilvánosságot, míg az S&P 500 tagok még nem jelentettek. Figyelmet érdemelnek majd az olyan pala nagyágyúk, mint a Noble Energy, a Continental Resources vagy a Devon Energy.
Menekülő utat kínál a gázpiac
Érdekes módon a korábban lebecsült gázpiac kínál most menekülő utat ezeknek a cégeknek. Bár a gáz a 110 dolláros olajár időszakában annyira olcsónak számított a tengerentúlon, hogy az olajkitermeléssel fölszabaduló földgáz egyre nagyobb részét egyszerűen elégették. Most, az olajáresés idején felértékelődik a gáz, amelynek az ára nem esik együtt az olajéval.
Who is Henry?
A legkülönbözőbb találgatásokra ad alkalmat a Henry Hub. Sokan embernek gondolják, mások képregény hőst sejtenek mögötte. Henry valójában egy porfészek Louisianában, Erathtól délre, a 330-as út mentén. És a Sabine társaság mérnökeinek annak idején nem jutott jobb eszükbe, amikor nevet kellett adniuk a projektnek. Nos, így lett Henry Hub a gázelosztó központ neve, egyúttal egy 1990 óta jegyzett határidős kontraktus, amely a kilenc államot érintő csővezetékek összekötése révén létrejött hálózat által leszállított földgázra vonatkozik.
A földgázüzletről fontos tudni, hogy nincs olyan jellegű világpiaca, mint a kőolajnak, ehelyett regionális piacok és árjegyzések működnek. Ebből a regionalitásból adódik, hogy a gázüzlet mindig kiszolgáltatottabb az adott földrajzi térség termelőinek, szállítóinak, elosztóinak. És az államok is jobban ki tudják kapcsolni a piaci mechanizmusokat. Amíg a mi régiónk gázárai döntően az orosz gáz jegyzésétől függenek, addig a tengerentúlon a Henry Hub számít a nemzeti benchmarknak.
Csődök és fúziók kora
Az amerikai benchmark jegyzése pedig meglehetősen stabil. De ez a szalmaszál sem változtat azon, hogy a tengerentúli energiaszektorban csődök, vállalatfelvásárlások és fúziók kora jöhet a pala szegmensben. A tartósan alacsony olajár radikálisan átrajzolja a korábban agyon ajnározott kísérleti cégek piacát.
