Gazdaságilag, mit is jelent az ominózus országoknak a menekülthullám megállítása, azért is nehezen meghatározható, mivel a krízishelyzet megoldását levezényelni hivatott hazai és külhoni politikusok egy-egy országon belül is össze-vissza beszélnek. Az egyik magyar politikai szereplő milliós nagyságrendről, a másik kétszázezer menekültről beszél Magyarország vonatkozásában, minden bizonnyal ez utóbbi lehet közel az igazsághoz.
Amikor arról elmélkedünk, mibe is kerül nekünk magyaroknak, azaz áttételesen a honi lakosságnak a menekültkérdés, akkor nyilvánvalóan ez lenne az első kérdés, amit tisztázni kellene.
Gazdaságilag sem készült fel Európa
Az állami alkalmazottak mentségére szolgáljon azonban, hogy a jelenlegi helyzetben nem látják csupán a tömeget. Sok-sok embert, aki drótkerítéseket szaggat, kétségbeesetten vándorol a határ mentén, rést keresve a pajzson, s időnként összecsap a rendfenntartó erőkkel.
Sokszor elhangzott, hogy Európa nem készült fel a menekültek fogadására. Jóllehet a menekültek legalább másfél, két évtizede folyamatosan érkeznek az Ókontinens országaiba, s egy-két esztendeje fel is gyorsult az áramlásuk, most kapkodnak az államok, s egymás után derül ki róluk, a tűzoltáson kívül valójában nem tudják, mit is csináljanak, s mire kikristályosodhatott volna valamiféle rendezési elv és gyakorlat, addigra olyanná fajult a helyzet, hogy igazi kulturált, ha tetszik európai megoldás rövid távon nehezen elképzelhető.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az általános megállapítás igaz Magyarországra is. Nem a mostani nyáron szembesültünk a menekült kérdéssel. Tavaly a bevándorlási hivatal statisztikái szerint csaknem negyvenháromezer ember kért menedéket Magyarországon, közülük nagyjából ötezerrel folytatták le a hivatalos eljárást, azaz a kérelmük elbírálását, s ötszáznál kevesebben kapták meg a menekült vagy oltalmazott státuszt. A magyar államnak értelemszerűen ennyi embernek a letelepülését kellet így, vagy úgy támogatnia.
A problémát már az év elején látni lehetett
Az idei esztendő elején azonban felgyorsult a helyzet. Februárban már azt taglalta a kormány vezető politikusa egy sajtótájékoztatón, hogy a 2015-ös esztendő első napjától – azaz valamivel több mint egy hónap alatt – már huszonháromezerre emelkedett az illegális bevándorlók száma. Hogy a kérdés előbb-utóbb súlyossá válik, azt már akkor egyértelműen látni lehetett.
Miközben a rendfenntartó erők viaskodását látjuk a kétségbeesett menekültáradattal, az a kérdés is megfogalmazódik bennünk, mibe is kerül a határok védelme, s egyáltalán a kérdés rendezése. Erről ritkábban hangzanak el korrekt nyilatkozatok. Az viszont bizonyos, hogy a kerítés építése, a hadsereg, a rendőrség szállítása, mozgatása és ellátása, a menekültek ellátása és a számos egyéb a menekültkrízis okozta kiadás már bizonyosan többmilliárd forintos nagyságrendnél tart.
Ellentmondanak egymásnak a nyilatkozatok
Miből is finanszírozza a magyar állam a kérdés kezelését, az sem világos előttünk. Ellentmondó nyilatkozatok vannak ugyanis arról, hogy kaptunk-e és mennyi pénzt az Európai Bizottságtól. Nemrég az egyik magyar miniszter sajtóvitájában szereplő uniós személyiségek azt vetették fel, hogy Magyarország valójában nem kért pénzügyi segítséget az EB-től. Ez azonban azért is valószínűtlen, mivel ismertek ennek ellentmondó tények, nevezetesen az, hogy államunk négymillió eurót kap kérdés rendezésére, ami ugyan kevesebb mint például az osztrákok támogatása, s a fele annak, amit a magyar miniszterelnök kért.
A másik kissé homályos kérdés az, mibe is kerülhet egy-egy menekült ellátása. Korábban napi négyezerötszáz forintról beszélt egyik politikusunk. Egy másik politikus már ötezer forintban határozta meg ezt az összeget. Ez pedig lehet akár sok is, ha azt kivetítjük arra menekülttömegre, amely valamilyen módon már hivatalosan nálunk tartózkodik, s akinél a menekültügyi eljárás megkezdődött. Egyes statisztikák szerint 2014-ben az állam kétszázmillió forintot különített el a bevándorlással összefüggő költségekre, az EU-tól pedig több mint ötmilliárd forintot kaptunk.
