Jelenleg földi radarállomások követik a repülőgépek útvonalát,
ami azt jelenti, hogy a földfelszín mintegy 70 százalékán eltűnnek
a légiirányítás radarjairól az utasszállító repülőgépek. A rendszer
hiányosságairól a malajziai légitársaság MH370-es járatszámú
gépének tavaly márciusi eltűnése szolgáltatott drámai példát.
Az azóta is megoldatlan rejtély vizsgálata során szakértők
kifogásolták, hogy a nemzetközi szervezetek és a légitársaságok nem
vették elég komolyan az Air France légitársaság egy gépének 2009-es
lezuhanását követően a francia hatóságok által tett nyomkövetési
javaslatokat.
Az ENSZ polgári légiközlekedési szervezete, az International
Civil Aviation Organization (ICAO) a malajziai gép eltűnése után
2014 májusában szólította fel az érintett nemzetközi szervezeteket
a műholdas nyomkövetési rendszer frekvenciatartományának az
elkülönítésére és 2016 novemberét tűzte ki a technológiai
irányelvek lefektetése határidejeként.
A konferencián született megállapodás értelmében a 193
tagországot képviselő WRC az 1087,7 megahertztől 1092,3 megahertzig
terjedő frekvenciatartományt különítette el a műholdas repülőgép
nyomkövető rendszerek számára. A rendszer a földi radarállomások és
a repülőgép közötti kommunikációt végző, a gép helyzetét,
sebességét, repülési magasságát és irányát másodpercenkénti
gyakorisággal közvetítő ADS-B (Automatic Dependent
Surveillance-Broadcast) technológiához hasonlóan működik.
