A gazdasági fellendülés, az átláthatóbb szabályozás, valamint a bankrendszerben lévő tőke mennyiségi és minőségi javítása érdekében a G20-ak már 2009-ben nemzetközi összefogásra szólítottak fel, melynek szükségességét a globális pénzügyi válság során felszínre került problémák is megerősítették. Ennek eredményeként született meg a valamennyi EU tagállamban közvetlenül alkalmazandó tőkemegfelelési rendelet (CRR) és a hazai jogszabályokba (hazánkban elsősorban a hitelintézeti törvénybe) átültetett irányelv (CRDIV). A CRR rendelet többek között a tőkemegfelelés, nagykockázat-vállalás, likviditás és tőkeáttétel követelményeit határozza meg, míg az irányelv a hitelintézetek és befektetési vállalkozások alapítására, határon átnyúló tevékenységére, vállalatirányítására és felügyeletére vonatkozó előírásokat tartalmazza.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Annak érdekében, hogy a szabályozás még inkább hozzájáruljon a bankok ellenálló képességének fokozásához és a bankszektorban fennálló kockázatok csökkentéséhez, a Bizottság 2016. novemberben egy átfogó módosító csomagot tett közzé, melyben egyrészt több hatályos rendelkezés módosítását, másrészt annak új elemekkel való bővítését javasolja.
A Bizottság módosító csomagja rendkívül nagy terjedelmű, főbb témakörei a tőkeáttételi és az NSFR mutató szabályai, a piaci- és partnerkockázati, valamint a központi szerződő felekkel (CCP) szembeni kitettségek kockázati súlyozásának felülvizsgálata, illetve az arányosság elvén alapuló, a kisebb intézményekre való egyszerűbb szabályrendszer kialakítása. Bár a javaslatok véglegesítését még számos egyeztetés előzi meg, a módosítások hatása hazánkban is számottevő lesz, így azok irányának megismerése már ebben a szakaszban szükségessé válik.
Tőkeáttételi mutató
A pénzügyi válságot megelőző éveket az intézmények szavatolótőkéjükkel kapcsolatos kitettségeinek túlzott mértékű felhalmozódása és a tőkeáttétel növekedése jellemezte. A pénzügyi válság során a veszteségek arra kényszerítették az intézményeket, hogy rövid időn belül jelentősen csökkentsék tőkeáttételüket, mely újabb veszteségeket és a szavatolótőke további apadását okozta. E negatív spirál végső eredménye a hitelek csökkenése és egy mélyebb gazdasági válság lett. A tőkeáttételi mutató új szabályozási és felügyeleti eszköz az Unióban.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Annak érdekében, hogy a túlzott mértékű tőkeáttétel kialakulása megakadályozható legyen, az intézményeknek – főszabály szerint – egy súlyozatlan mérlegfőösszegre vetített 3 százalékos tőkekövetelményt kell teljesíteniük a jövőben. A kisebb intézmények (pl. fejlesztési bankok) viszont ennél alacsonyabb értéket is alkalmazhatnak.
Hosszú távon is stabil finanszírozás
A pénzügyi válságot megelőzően nem léteztek egységes likviditási követelmények. Ebből következően a bankok nem rendelkeztek elegendő hosszú távú forrással, likviditásuk sérülékennyé vált és számos esetben jegybankok pótlólagos forrásaira szorultak.
Az intézményeknek tehát a rövid távú likviditási szükségleteken túlmenően hosszabb távon is stabil finanszírozási struktúrát kell kialakítaniuk, ezért a nettó stabil forrásellátottsági ráta (Net Stable Funding Ratio-NSFR) minimumkövetelménnyé válik. Az NFSR mutató célja, hogy a bank mindenkor rendelkezzen elégséges hosszú távú forrással az egy éven belül várható kötelezettségeinek teljesítéséhez. A bankok jelenleg is számítják az NSFR mutatót, azonban eddig annak minimum értéke jogszabályi követelményként nem jelent meg.
Nagykockázat-vállalás
Nagykockázat-vállalás korlátozásához kapcsolódóan, amely az egy ügyféllel szembeni kitettségek maximális mértékét határozza meg a javaslat az alapvető tőke 25 százalékában határozná meg az általános nagykockázat-vállalási korlátot. Ezen túlmenően a módosítás a nagykockázat-vállalási korlátot 25 százalékról 15 százalékra csökkenti a globális rendszerszinten jelentős intézmények egymás közötti kitettségei vonatkozásában, csökkentve ezzel a nagy intézmények közötti fertőzési kockázatot.
Tőke ajánlás
Az irányelv módosítási javaslata az eddig kötelezően alkalmazandó második pilléres felügyeleti többlet tőkekövetelmény előírás mellett bevezeti a tőke ajánlás intézményét, amely a felügyeleti hatóság nem kötelező érvényű elvárása arra nézve, hogy mekkora lenne a bank működéséhez és kockázataihoz viszonyított tőke megfelelő szintje.
Pénzügyi holding társaság
A pénzügyi holding társaság olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag (vagy nagy részben) intézmények, illetve pénzügyi vállalkozások. A cél, hogy a pénzügyi holding társaságok a prudenciális szabályok hatálya alá kerüljenek, így a követelményeket összevont szinten is teljesíteniük kelljen. Új előírásként jelennek meg továbbá a közbenső EU-s anyavállalatokra vonatkozó prudenciális szabályok, melyek várhatóan az amerikai, illetve – a Brexitet követően – az egyesült királyságbeli intézményeknél fognak jelentős többletköltséget eredményezni.
Mentességek és kivételek
A felügyeleti hatóságok jelenleg csak akkor mentesíthetnek egy pénzügyi csoporthoz tartozó intézményt az egyedi tőkemegfelelési szabályok alól, ha a csoport vezetője és a leányvállalat ugyanabban a tagállamban van. A javaslat, a bankunió és az egységes felügyelés bevezetése miatt, azonban a különböző tagállamokban működő (de azonos felügyeleti szervhez tartozó) intézményeknél is lehetővé tenné a felmentést.
Kisebb intézmény – egyszerűbb szabályok
A rendelet és az irányelv szabályai alapvetően a nagy nemzetközi bankokra kidolgozott Bázel II/Bázel III ajánlásokra épülnek, ugyanakkor azokat valamennyi az EU-ban engedélyezett hitelintézetre és befektetési vállalkozásra is alkalmazni kell. Ez a gyakorlatban értelemszerűen gondot okoz, ezért a módosítási javaslatok a kisebb intézmények adminisztrációs terheinek csökkentését tűzték ki célul. A könnyítés elsősorban az adatszolgáltatás, a nyilvánosságra hozatal, a hitelösztönzés és a javadalmazás területét érintené.
Figyelembe vehető kötelezettségek fogalmának meghatározása
A bázeli ajánlásokra alapozva az EU is bevezeti azt az eszközrendszert, amelynek keretében a szanálási hatóság az intézményekre egyedileg meghatározza azt a minimum követelményt (MREL), amely arányt az intézmény szavatoló tőkéjének és veszteségrendezéshez figyelembe vehető kötelezettségeinek összege el kell érjen. A Bizottság javaslata a rendeletben részletesen meghatározza, hogy milyen feltételeknek kell megfeleljenek ezek az instrumentumok ahhoz, hogy alkalmasak legyenek arra, hogy ilyen figyelembe vehető kötelezettségnek minősüljenek.
Befektetési vállalkozásokat érintő módosítások
A befektetési szolgáltatási szektorra vonatkozó követelmények arányosabbá, kockázatalapúbbá és átláthatóbbá tétele érdekében a javaslat bevezetné a rendszerszintű befektetési vállalkozások fogalmát, mely által két fő szabályozási kategória jönne létre. A rendszerszinten jelentős vállalkozásoknak számos területen a hitelintézetekkel azonos követelményeknek kellene megfelelniük, míg az egyéb befektetési vállalkozásokra enyhébb prudenciális szabályok vonatkoznának.
A szerzők a Magyar Nemzeti Bank Módszertani Igazgatóságának munkatársai
