A munkakörök kevesebb mint 3 százaléka automatizálható teljes mértékben, miközben tízből hét munkahely esetében a tevékenységek legalább 20 százaléka már ma is automatizálható.
A világ vezető tanácsadó cége, a McKinsey legfrissebb tanulmánya szerint a további munkaerő bevonásán alapuló növekedési modellt a termelékenységjavulásra alapozott modell kell felváltsa Magyarországon, ebben pedig a szolgáltatások és a termelés automatizációjáé lehet a főszerep. Ez komoly fejlődési lehetőségeket nyithat meg a magyar gazdaság előtt, ha időben felkészülünk a 2030-ra már legalább egymillió munkahelyet érintő változásokra.
Tanulj a tőzsdén kereskedni 21 nap alatt! Kérd az INGYENES videóidat még ma! (A kereskedés kockázatos.) (x)
Átok helyett lehetőség
A magyarok jelenleg inkább félnek, mint örülnek az automatizációnak. Az unión belül Magyarországon a legerősebb az elutasítás: a megkérdezettek 38 százaléka értékeli negatívan az robotok és a mesterséges intelligencia elterjedését, és látja ezért pesszimistán a nem is olyan távoli jövőt. Holott a kutatók úgy vélik: Magyarország számára inkább lehetőség, mint átok az automatizáció. Kiutat jelenthet a munkaerőhiányból, fordulatot hozhat a romló termelékenységben, fellendítheti a növekedést.
Magyarországon hét év alatt 3,73 millióról 4,35 millióra nőtt a foglalkoztatottak száma, a munkaerőpiaci tartalékok kimerülőben vannak – írja a McKinsey –, a termelékenység egyes ágazatokban pedig romlott az elmúlt években. Az automatizáció tartósan évi 0,8-1,4 százalékkal emelheti a magyarországi gazdasági növekedés ütemét, átvágva a gordiuszi csomót és új lendületet adva a gazdasági fejlődésnek.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Annak ugyanakkor, hogy Magyarország hosszabb távon a nyertese legyen a teljes világgazdaságot alapjaiban érintő átalakulásnak, vannak feltételei. Az automatizált gazdaságban ugyanis más képességekre van szükség – hívja fel a figyelmet a kutatás. A megszűnő munkalehetőségek helyett lesznek újak, ezek viszont jellemzően technikai képességeket, illetve kreativitást, komplex problémamegoldó készségeket, jó vezetői és szociális készségeket igényelnek.
A gyerekeknek minél előbb lehetőséget kell kapniuk a programozás elsajátítására, a számítástechnikai ismeretek fejlesztésére, valamint a csapatmunka és a jó alkalmazkodó képesség megszerzésére. Az oktatásban és a képzésben – a felnőttképzést is beleérve – a vállalati szféra aktív részvételére is szükség lenne.
Az államra ebben az átalakulásban sok feladat hárul – vélik a kutatók. Az oktatás mellett a szabályozásnak általában figyelemmel kell lennie az innovatív technológiák használatának, tesztelésének megkönnyítésére, élen kell járnia a digitalizációban, például a smart city programok támogatásában, illetve a big data felhasználásában. Az egészségügyben például önmagában a szélesebb körű adathozzáférés lehet számtalan új egészségügyi, gyógyszeripari innováció katalizátora.
Nincs ingyen
További kihívást jelent, hogy az automatizáció rendkívül tőkeigényes, beleértve a szolgáltatások automatizálását és digitalizálását is a termelés mellett. Ahhoz, hogy egy ország ebben versenyelőnyhöz jusson a világpiacon, megfelelő szabályozási környezetre, az új elvárásokhoz igazodó munkaerőpiacra és fejlett infrastruktúrára van szükség. A felkészülésre van ugyan idő, de nem sok. A McKinsey tanulmánya szerint 2030-ra már egymillió magyarországi munkahely lehet érintett, ami – jegyzi meg a kutatás – konzervatív becslés. Tehát egy évtized áll rendelkezésre ahhoz, hogy Magyarország megalapozza helyét a technikai evolúció új világában.
A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy az automatizáció új korszaka erősítheti a társadalom kettészakadását, hiszen jellemzően alacsony képzettséget igénylő munkakörök alakulhatnak át a legnagyobb mértékben, miközben magasabb képzettséget igénylő új állások jöhetnek létre. A jelentős tőkeigény miatt emellett tovább nőhet a különbség a tőke- és munkajövedelmek között. A mélyülő társadalmi szakadék ellen szintén az államnak és a vállalatoknak kell aktívan tennie, leginkább a képzések megfelelő átalakításával – figyelmeztetnek a tanulmány szerzői.
A növekedés motorja
Az elmúlt időszakban a foglalkoztatottság növekedése volt a magyar gazdasági növekedés alapja: a 2010-es 3,7 millióval szemben 2016-ban már 4,4 millióan dolgoztak, 280 000-el csökkent a munkanélküliek száma, a foglalkoztatottsági mutató 55-ről 62 százalékra emelkedett. Csakhogy a legtöbb új munkahely az alacsony vagy közepes hozzáadott értéket előállító szektorokban keletkezett, a közmunkában, a gépgyártásban és a feldolgozóiparban.
És bár még mindig van több százezer közfoglalkoztatott és munkanélküli, továbbá 840 000-re tehető azoknak a fiataloknak, nőknek és 60 év felettieknek a száma, akiket be lehet vonni a munkapiacra, az ő munkaerőpiaci integrációjuk egyre nehezebb, illetve egyre kisebb mértékben képesek előre lendíteni a gazdaság szekerét, mivel többségüket a nemzetközi példák alapján a részmunkaidős lehetőségek kiterjesztésével lehet bevonni a foglalkoztatásba.
A munkaalapú növekedés időszakában a termelékenységben rejlő növekedési potenciál javarészt kihasználatlan maradt. A mögöttünk álló években csak kevés szektor számolhatott be javuló produktivitásról: inkább a stagnálás volt a jellemző, több iparágban – köztük meglepő módon a telekommunikációban – pedig egyenesen csökkenést mértek. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a foglalkoztatás javulása mind kisebb hatást gyakorol a GDP növekedésére, miközben a jövőben növekvő szerepet kell kapnia a termelékenység növekedésének. Ennek pedig fő hajtóereje az automatizáció lehet: a tanulmány szerint ez évente 0,8 és 1,4 százalék közötti mértékben javíthatja a globális és a egyben a magyar gazdaság produktivitását.
Kéz a kézben
A McKinsey szakemberei úgy vélik, a foglalkoztatás bővülése mostantól kéz a kézben kell járjon az automatizációval. A tanulmányban bemutatott esettanulmányok szerint akár 30 százalékos javulást eredményezhet egyes vállalatok termelékenységében, például a feldolgozóiparban, vagy a pénzügyi szektor egyes területein. Olyan szektorokban tehát, amelyek Magyarországon erősnek számítanak, ráadásul a kétszámjegyű hatékonyság javulás elbocsátások nélkül valósítható meg egy olyan környezetben, ahol a vállalatok már most is nehezen találnak munkaerőt.
A szerzők szerint a magyar gazdaság szektorai jól automatizálhatók: a már meglévő technológiák segítségével az összes hazai munkaidő majdnem felét, 49 százalékát lehetne automatizálni, ami 2,2 millió ember munkájának felel meg.
Automatizációs potenciálunk (49 százalék) megegyezik a világátlaggal és a lengyel adattal, alig marad el a csehtől (51 százalék), és magasabb az EU 44 százalékánál. Ez arra vezethető vissza, hogy nálunk a jól automatizálható ipar részaránya a foglalkoztatásban elég magas, 31 százalék, ami lényegesen meghaladja az EU 25 százalékos átlagát. Az automatizálható tevékenységek részaránya a gyáriparban (64 százalék), és a bányászatban és kőfejtésben (62 százalék) a legmagasabb.
Ha pedig a tevékenységfajtákat nézzük: a közvetlen termelésben dolgozó fizikai munkások tevékenységeinek 82 százaléka automatizálható. Az automatizálási potenciál alapján második az anyagmozgatás és a szállítás (74 százalék), harmadik az adminisztratív munka (67 százalék), ezzel szemben a jogász (12 százalék) és a tanár (15 százalék) a legkevésbé automatizálható foglalkozások.
