Erős nemzetközi és hazai érdeklődés kíséri a budapesti repülőtér közvetlen vasúti kapcsolatának megvalósítását. A csaknem 27 kilométeres beruházás célja, hogy gyorsabb és kiszámíthatóbb eljutást biztosítson a repülőtér és Budapest között, miközben hosszú távon a régiós versenyképességet is erősítheti.
Kiemelkedő hazai és nemzetközi érdeklődés kíséri a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér közvetlen vasúti kapcsolatának megvalósítására kiírt koncessziós eljárást. A pályázati folyamat 2026 januárjában indult el, és már az első hetekben komoly visszhangot váltott ki a gazdasági és szakmai szereplők körében – közölte a Nemzeti Koncessziós Iroda.
A tájékoztatás szerint az Európai Unión belüli és azon kívüli befektetők intenzív érdeklődése egyértelműen jelzi, hogy a repülőtéri vasúti kapcsolat nemcsak közlekedési, hanem nemzetgazdasági jelentőségű projekt.
Miért kulcsfontosságú a repülőtéri vasúti kapcsolat?
A magyar kormány célja, hogy a repülőtéri infrastruktúra nemzetközi színvonalú fejlesztésével a budapesti repülőtér régiós élvonalbeli pozícióját tovább erősítse. A közvetlen vasúti kapcsolat nemcsak az utazási időt csökkentené, hanem jelentősen javítaná az utasélményt és a repülőtér elérhetőségét is.
A projekt stratégiai célja az utasforgalom növelése. A repülőtér éves forgalma 2025-ben már meghaladta a 19,5 millió főt, és a következő években további bővülés várható. Az előzetes tanulmányok szerint a jelenlegi utasok 40–50 százaléka választaná a vasutat, ha közvetlen, gyors és megbízható kapcsolat állna rendelkezésre.
Meghosszabbított határidő, élénk verseny a koncesszióért
A Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Koncessziós Iroda a pályázati határidő 30 nappal történő meghosszabbítása mellett döntött. Ennek oka egyrészt a pályázók által feltett, nagy számú és mély szakmai kérdés, másrészt a Magyar Mérnöki Kamara javaslatai és a kiemelkedő nemzetközi érdeklődés.
A döntéshozók szerint minél több komoly piaci szereplő vesz részt az eljárásban, annál nagyobb az esély arra, hogy a projekt magas műszaki és üzemeltetési színvonalon valósuljon meg.
Merre haladna a vasút, és hová lehetne tovább utazni?
A tervezett vasúti kapcsolat mintegy 27 kilométer hosszú lenne, és Kőbánya-Kispest és Monor között futna, a meglévő vasúti hálózat részeként. Ennek köszönhetően egyes járatok a repülőtér érintésével továbbhaladhatnának Kelenföld vagy akár a Balaton irányába. Más vonatok pedig közvetlen kapcsolatot biztosítanának a Nyugati pályaudvar felé. Ez nemcsak a repülőtérre érkezőknek, hanem az agglomerációban élőknek és a vidékről érkezőknek is jelentős előnyt jelentene.
Mikor készülhet el, és milyen sűrűn járnának a vonatok?
A megvalósítás több ütemben történne. A tervek szerint a Kőbánya-Kispest–Budapest Airport szakasz 2030–2031-re készülhet el, ekkor körülbelül 15 percenként indulhatnának a vonatok a belváros felé. A Monor irányába vezető szakasz 2033–2034-re valósulhat meg. Ide 6 percenként érkezhetne egy szerelvény a repülőtérre. A koncessziós társaság számára ugyanakkor lehetőség nyílna a két szakasz párhuzamos kivitelezésére, ami korábbi átadást is eredményezhet.
Ki üzemeltetné a járatokat, és hol lenne az állomás?
A menetrend tervezése és a vasúti szerelvények biztosítása a MÁV feladata lenne. Az előzetes elemzések szerint a vasúttársaság rendelkezik. És a jövőben is rendelkezni fog a szükséges kapacitásokkal a növekvő utasforgalom kiszolgálására. A koncessziós társaság és a MÁV között szolgáltatási szerződés jönne létre.
A repülőtéri vasútállomás a terminálok közvetlen közelében, a jelenlegi Holiday parkoló alatt épülne meg. Emiatt mintegy 160 parkolóhelyet kellene áthelyezni, miközben az építkezés során elsődleges szempont maradna a repülőtér zavartalan működése, különösen a párhuzamosan zajló 3-as terminál építése miatt.
Ki fizeti a beruházást, és mekkora a projekt értéke?
A projekt teljes beruházási értéke nagyságrendileg elérheti az 1 milliárd eurót. A finanszírozási modell szerint a koncessziós társaság viselné a fejlesztési, finanszírozási, működtetési és keresleti kockázatokat. Az állam nem fizetne rendelkezésre állási díjat, ugyanakkor a koncessziós társaság koncessziós díjat fizetne az államnak.
A magyar állam 20 százalékos részesedéssel pénzügyi befektetőként venne részt a projektben, a fennmaradó forrást hazai és nemzetközi befektetők bevonásával biztosítanák. A koncessziós szerződés 35 évre szól, ezt követően az infrastruktúra a magyar állam tulajdonába kerülne.
Jelen írás kizárólag tájékoztatási célt szolgál. A cikkben megjelenő információk nyilvánosak és mindenki számára elérhető adatok alapján kerültek felhasználásra.
Címlapkép forrása: Unsplash (illusztráció)
