A Szabadság és Reform Intézet által rendezett eseményen Surányi György kiemelte: ez az egyensúly 2001 után felbomlott, így a magyar gazdaság az export, a beruházások, a külföldi tőke hajtotta növekedési pályáról áttért a felelőtlen kiadások és fogyasztás húzta növekedési pályára, amely sokak számára vonzóvá tette a devizahitelek felvételét. Emiatt a monetáris politika próbálta ellensúlyozni a költségvetési és jövedelempolitika fenntarthatatlan működését, és olyan módon szorította meg a monetáris kondíciókat, amelyek nem fékezték, hűtötték a keresletet és az inflációt, hanem éppen ellenkezőleg, ösztönözték a belföldi keresletet – fejtette ki.
Minél magasabbak lettek a reálkamatok, minél erősebb lett a forint, annál attraktívabbá vált a devizahitelezés és annál többen vettek fel hitelt külföldi pénznemben – mondta. A forinthitel kondíciók rendkívül szigorúvá váltak, a devizahitelek éves növekedési üteme 2003 és 2008 között meghaladta a 37 százalékot – tette hozzá a volt jegybankelnök.
Érvényes tanulságok
Bokros Lajos volt pénzügyminiszter arról beszélt, hogy az 1995-ös gazdasági és pénzügyi stabilizációnak számos, ma is érvényes tanulsága van.
Elsőként kiemelte, hogy Antall József első demokratikus kormánya hajtotta végre jelentős részben a piacgazdaságra való áttéréshez szükséges mikroszerkezeti átalakításokat – egyebek mellett a privatizációt, bankkonszolidációt -, amelynek eredményeképp a magántulajdonosi piacgazdaság már képes volt válaszolni a gazdaságpolitika üzeneteire, jelzéseire. Becsületes volt ez a gazdaságpolitika – mondta. Nem ígértek olyat, amit nem tudtak megvalósítani és nem ígértek olyan eredményeket, amelyek félrevezették volna a társadalmat – tette hozzá.
Ideális és optimális politika
Említve az infláció 10 százalékpontos növekedését és a reálbérek kétszámjegyű csökkentését elismerte, hogy mindig vannak hátrányok, nincs ideális gazdaságpolitika, de van optimális gazdaságpolitika. Bokros Lajos kiemelte: a reálbérek kétszámjegyű csökkentését úgy lehetett sztrájkok és tüntetések, „netán forradalom” nélkül véghez vinni, hogy „éjjel-nappal” tárgyaltak az érdekképviseletekkel, kiemelt figyelmet fordítottak a szociális partnerek meggyőzésére.
A volt pénzügyminiszter kitért arra, hogy csak ortodox és heterodox gazdaságpolitika létezik. Az ortodox gazdaságpolitika pénzpolitikai és költségvetési politikai lépéseket tartalmaz, a heterodox magában foglalja a jövedelempolitikát – az állami és a piaci szféra béreinek szabályozását – is.
„Nincs miből”
Draskovics Tibor, volt pénzügyminiszter személyes élménnyel kezdte a beszédét. Felidézte, hogy 1994 őszén a jegybank akkori alelnöke felhívta, és közölte, hogy a jegybanknak nem áll módjában teljesíteni a Pénzügyminisztérium átutalási megbízásait, mert „nincs miből”. Komplex válsághelyzet volt, mondta, amelynek elemei egyebek mellett a piacgazdasági átállásból fakadó problémák, strukturális gondok, valamint az, hogy a kormány 1991 és 1994 között a különösen a szociális ellátás és a közszféra területén, bár jó szándékkal, de az ország lehetőségeit meghaladó kötelezettségeket vállalt – sorolta. Kiemelte: a Bokros-csomag gazdaságstabilizációjának ára a gyorsuló infláció, csökkenő reálbérek és visszaeső növekedés voltak, azonban mindez a vártnál kisebb mértékű volt. Nagyon fontos eredmény Draskovics Tibor szerint, hogy a gazdaság mindezek ellenére nem fordult recesszióba, valamint az államadósságot 90-ről 2001-re 52 százalékra sikerült csökkenteni.
László Csaba, volt pénzügyminiszter egyebek mellett kitért arra, hogy az 1990-es évek közepén nehezítette a helyzetet, hogy hiteltelenség övezte Magyarországot a Nemzetközi Valutaalap (IMF) köreiben, amelynek 1982 óta tagja volt. Ennek oka egyebek mellett az volt, hogy Magyarország egyetlen IMF-programot sem teljesített addig sikeresen, valamint Németh Miklós volt miniszterelnök 1989-es bejelentése arról, hogy 7 évig manipulálták a valutaalapnak küldött gazdasági adatokat – idézte fel. Sokkal gyorsabban lehet transzfereket változtatni, mint intézményeket – jegyezte meg a Bokros-csomag tanulságai között. Hárommillió nyugdíjas indexálási szabályát könnyebben meg tudja változtatni a parlament, mint egy komplett egészségügyi intézményrendszert, rengeteg ellenérdekelttel szemben – fejtette ki László Csaba.
Az IMF szerepe
Mark Allen, az IMF volt igazgatója és budapesti képviselője felidézte: a valutaalap készenléti hitelének tárgyalásai 1995 májusában kezdődtek, és elsősorban a strukturális reformokat érintették, amelyek fenntarthatóvá teszik a költségvetési kiadások csökkentését. Az IMF vezetősége 1996 márciusában hagyta jóvá a megállapodást a Magyarországnak nyújtandó készenléti hitelről. Bár a valutaalap később, a 2008-as pénzügyi válság során is Magyarország segítségére sietett 16 milliárd dolláros hitelkerettel, a kormány a hitel lejárat előtti visszafizetése és az IMF irodájának bezárása mellett döntött – idézte fel Mark Allen.
Leszek Balcerowicz volt lengyel miniszterelnök-helyettes elmondta: a jó gazdasági és politikai átmenet elengedhetetlen feltételei a nyílt versengésen, szabad választásokon alapuló demokrácia, a jogállamiság, valamint a piacgazdaság egyidejű megléte. Békesi László volt pénzügyminiszter előadását Bokros Lajos olvasta fel. Elmondta: az 1994-es választások után koalíciós kormányprogram készült; a Békesi-program szerint a gazdaságpolitika három pillére a makroegyensúlyt javító stabilizációs program, az üzleti alapú privatizáció, valamint a gazdaság teljesítményének és versenyképességének növelése volt.
„Vészfékezés”
Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor ezzel párhuzamosan úgy vélte: ezt a „vészfékezés típusú” beavatkozást el lehetett volna kerülni, ha már az 1994 tavaszi kormányváltás után a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció ősszel kisebb kiigazítást hajt végre, és az 1995-ös költségvetésbe beépítik a szükséges intézkedéseket.
Ez esetben kisebb mértékű lett volna a megszorítás, ráadásul jobban elő lehetett volna készíteni, szakszerűbb lett volna, az Alkotmánybíróság nem semmisítette volna meg a csomag számos elemét – jegyezte meg.
Bod Péter Ákos felidézte: ez idő tájt nagy belső egyensúlytalanság jellemezte a magyar gazdaságot, 1994-ben már nagyjából 3 százalékos volt a növekedés, de az export ezt még nem követte, viszont a kereslet már élénkült. Ígéretes volt a közeljövő – ekkor már megszületett a döntés az Audi-gyár megépítéséről, már jelen volt Magyarországon a Suzuki és az Opel -, de a pillanatnyi állapot szerint még törékeny volt a magyar gazdaság, Magyarország nem volt a befektetésre ajánlott kategóriában – idézte fel Bod Péter Ákos. Ugyanakkor rövid távon nem volt fizetőképességi probléma, mert magas volt a devizatartalék – tette hozzá.
Békesi László pénzügyminiszter és Horn Gyula kormányfő közötti belpolitikai „villongások” voltak, emellett a kormányfővel való konfliktusa miatt lemondott az MNB elnöke és a privatizációs miniszter. Mindez együtt oda vezetett, hogy megnőtt a szükségessége annak, hogy megnyugtassák a hitelezőket – mondta.
„Klasszikus megoldás”
A korábbi jegybankelnök elmondta, „klasszikus megoldás” volt a Bokros-csomag: nagymértékű, viszonylag differenciálatlan kiadáscsökkentés, az adók emelése, és a forint leértékelése. Ez utóbbi erősíti az exportot, miközben a kereslet visszafogása gyengíti az importot; így javul a külkereskedelmi mérleg, és azon keresztül a folyó fizetési mérleg.
A hirtelen javulás a csomag mellett annak is köszönhető, hogy ekkortól „fordultak termőre” az 1991-től Magyarországra települt ipari kapacitások, amelyek azóta is a magyarországi ipari struktúra gerincét adják – jegyezte meg.
Bod Péter Ákos hozzátette, a Bokros-csomagnak volt egy nagyon káros hatása: számos felmérés azt mutatta, hogy nagyon sok embernek – különösen kisvállalkozóknak, akik akkor indították meg az üzletüket, és a megszorító csomag „megnehezítette az életüket” – a kiigazítások miatt megrendült a hite általában a kapitalista piacgazdasági rendszerben.
