A forint tavaly a világ egyik legjobban teljesítő feltörekvő piaci devizájának bizonyult, amikor az amerikai taperingtől való félelem miatt megindult a tőkekiáramlás ezekről a piacokról. Az idei év eleji tőkepiaci megingás során viszont a forint a török lírával és más gyengén muzsikáló devizákkal került egy kalap alá. „A változás mögött az áll, hogy ma már nemcsak egy-két fontos indikátort, hanem egyedi országsztorikat mérlegelnek a befektetők” – véli Forián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója.
Az egyedi sztorikat vizsgálják a befektetők
Míg tavaly még csak egy-két vezérindikátort vett figyelembe a piac, amikor a feltörekvő piaci befektetésekről döntöttek a kereskedők, ma már egyedi országsztorikat mérlegelnek több mutató együttes hatását vizsgálva. „Ezzel magyarázható, hogy a tavalyi feltörekvő piaci tőkekiáramlás idején a forint az egyik legerősebb devizának bizonyult, most januárban viszont a leggyengébbekkel került egy kalap alá” – mondta ma reggeli sajtótájékoztatóján a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója, Forián-Szabó Gergely.
2013-ban a piaci döntéshozók leginkább két mutatót, a folyó fizetési mérleget és a megújítandó külső adósságállományt vették figyelembe, amikor egy-egy devizában elhelyezett befektetésükről döntöttek. E két mutató közül a folyó fizetési mérleg alakulásában Magyarország az egész feltörekvő piaci országcsoportot tekintve is kiemelkedően jól áll, hiszen az egyenleg 2010 óta növekvő többletet mutat, szemben például Törökországgal, Brazíliával, Dél-Afrikával vagy akár a régiónkban legbiztonságosabbnak tartott Cseh- és Lengyelországgal.
Rossz társaságba keveredett a forint
Az idén januárban és februárban érzékelhető megingáskor a befektetők már egészen másképp reagáltak. A forint egyértelműen rossz társaságba keveredett, a török lírával, a dél-afrikai randdal és más alulteljesítő devizákkal mozgott együtt. Ennek hátterében Forián-Szabó szerint két tényező áll: egyrészt a folyó fizetési mérleg alapján kirajzolódó pozitív képet borúsabbá teszi a még mindig viszonylag magas külső adósságállomány és finanszírozási igény, másrészről a jegybank lépései és kommunikációja alapján úgy tűnik, az MNB-nek nincs ellenére a gyengébb forintárfolyam.
A sorozatos kamatcsökkentések hatását jól mutatja, hogy miközben a rövid távú forintbefektetéseken elérhető hozam 2012-ben még bő 6 százalékponttal meghaladta a hasonló futamidejű eurókamatokat, mára a különbség 2 százalék körüli szintre csökkent. A fejlődő országokban a korábbi kamatcsökkentési ciklus után ma már inkább a szigorítás jellemző, az MNB viszont a megváltozott piaci környezetben is elszántnak tűnik a kamatcsökkentés folytatására. Ezzel a jegybank azt az üzenetet küldi a piacok felé, hogy a döntéshozók „komfortzónája” a gyengébb forint irányába tolódott el – mondja a Pioneer igazgatója.
Semmi sem indokolja a forint további gyengítését
A jelenség komoly fejtörést okoz a piacoknak, hiszen Magyarország esetében nem tűnik racionálisnak, hogy az árfolyamgyengítés eszközével segítse fő gazdasági célkitűzéseit. Nem kell jelentős külső egyensúlytalansági problémát kezelni, és deflációs veszély sem fenyeget, ezzel szemben a leértékelődő forint a nettó exportőrök pozíciójának enyhe javításért cserébe olyan veszélyekkel fenyeget, mint az állam és a magánszektor forintban kifejezett adósságának növekedése, a növekvő piaci bizonytalanság és az emelkedő állampapír-piaci hozamelvárások.
A forinttal kapcsolatos kockázatokat csökkenti, hogy a közép-európai térség megítélése a többi fejlődő régióhoz képest kifejezetten pozitív. A viszonylag stabil makrogazdasági mutatók és a nyugat-európai élénkülés mellett az is hátszelet ad térségünknek, hogy az euróövezet perifériáján fekvő – régiónkkal több hasonlóságot mutató – államok megítélése is sokat javult 2012 óta a befektetők körében, ami az olasz, spanyol, ír és portugál kötvények hozamának jelentős csökkenését okozta. Itthon ugyanakkor az elmúlt hetekben megugrottak az állampapír-piaci hozamok, ami egyértelműen a gyengébb forintárfolyam számlájára volt írható.
