A párizsi megállapodásban nyitva hagyott kérdések az éghajlatváltozás finanszírozása kapcsán Marrákesben is felmerültek.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Két heti tárgyalás után azonban csak kis előrelépést tudtak elérni abban a kérdésben, hogy honnan lesz meg a fejlett országok ígérete szerinti évi 100 milliárd dollár a legsérülékenyebb országok javára, akik csak így tudnának alkalmazkodni az éghajlatváltozás hatásaihoz.
A kiábrándító párizsi megállapodás
„Nagy csalódás volt a párizsi klímamegállapodás” – mondta Armelle Le Comte.
2015 decemberében a világ számos vezetője megegyezett abban, hogy a globális felmelegedés mértékét 2 Celsius fok alá kell szorítani. Azt az ígéretet is megújították, miszerint évi 100 milliárd dollárt teremtenek elő 2020-ig, ezzel is segítve a fejlődő országokat.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Egy évvel később a fejlődés lelassult. A klímaváltozás elleni harc hosszú távú finanszírozásnak mérföldköveit úgy fektették le, hogy közben semmilyen részletet nem árultak el.
Az egyetlen terület, ahol elértek némi fejlődést az az, hogy felismerték, nem költenek eleget a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra.
„Azt a döntést, hogy többet kell tenni az éghajlatváltozás mérséklésre, úgy hozták meg, hogy bármiféle összeget vagyidőtávot megadtak volna” – mondta Le Comte.
Alkalmazkodás vs. enyhítés
A fejlett és fejlődő országok nem értettek egyet a finanszírozás elosztásában a mérséklésre és alkalmazkodásra tett erőfeszítések tekintetében.
A fejlett országok kidolgoztak egy ütemtervet, melyet be is mutattak Marrákesben. Eszerint a források 20 százalékát, azaz évi 20 milliárd dollárt költenének az alkalmazkodáshoz, míg az ENSZ becslései szerint évi 140-300 milliárd dollárra lenne ténylegesen szükség ehhez.
A maradék 80 százalékot pedig az enyhítésre fordítanák. Más szóval az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. A fejlődő országok szerint viszont legalább 40 százalékra lenne szükség az alkalmazkodáshoz.
A civil szervezetek szerint azonban ez egy tisztességtelen felállás. Szerintük az alkalmazkodás szükséges források azokban a fejlődő országokban, amiket leginkább sújtott a klímaváltozás, különösen fontosak.
„A fejlett országok miniszterei és tárgyalói gondoskodtak róla, hogy szemet hunyjanak az alkalmazkodás finanszírozásának hiánya fölött” mondta Le Comte.
„A fejlett országok el akartak fogadni Marrákesben egy ütemtervet, de ezt a fejlődő országok blokkolták” – mondta Oxfam képviselője.
Mi lesz 2018-ban?
A kérdés, hogy hogyan fognak elszámolni a kiadásokkal, amit már áttoltak 2018-ra. Nincs egyetértés abban, hogy a magánfinanszírozást és a kölcsönöket is bevegyék-e a csomagba, így nagyon eltérnek a becslések.
Az ütemterv szerint a fejlett országok már 41 milliárd dollárt mozgósítottak átlagosan évente 2013-ban és 2014-ben. A különböző felajánlások ezt a számot 67 milliárd dollárra emelik 2020-ra.
Az Oxfam azonban vitatja ezeket a számokat. A civil szervezetek jelentése szerint „a nettó segítségnyújtás a fejlődő országoknak kifejezetten a klímaváltozással kapcsolatban csupán 11-21 milliárd dollár volt”.
Az Oxfam szerint ez 2020-ra is még csak 18-34 milliárdra fog emelkedni, messze a beígért 100 milliárdtól.
