A politikai együttműködés során természetesen születhetnek barátságok. Más esetben még akár rokonszenves is lehetne, hogy két nagyhatalom tekintélyes politikusa az ellenségeskedés helyett az együttműködést választja. Ráadásul egy olyan vállalati fogadáson, amelyet az Északi Áramlat rendezett, s amelyen olyan szintén ismert politikus is részt vett, mint Erwin Sellering Mecklenburg-Vorpommerns miniszterelnöke, vagy a másik oldalról a szintén nagy befolyású Gazprom vezér, Alekszej Miller.
Az ,,orosz medve” elérkezettnek látta az időt
Az átlagember csak kapkodja a fejét, s azt kérdezi: mi is történik valójában? Miként lehetséges az, hogy miközben Oroszország elvitathatatlanul háborús előkészületeket mutat Dél-Kelet Ukrajna határainál, az ellentétes oldalon álló politikusok paroláznak és egymás hátát veregetik?
A legtöbb politikai és gazdasági elemző szerint Nyugat Európa és az Amerikai Egyesült Államok teljességgel tehetetlen Oroszországgal szemben, s nem teljes a bizalom a jelenlegi ukrán vezetéssel szemben sem. Láthatóan nem készültek komoly forgatókönyvek egy ilyen súlyosan válságos helyzetre, mint az ukrán-orosz krízis. Az is látszik, hogy bár sok elemző inkább csak a húszas évek elejére várta azt, hogy Oroszország felzárkózik a szuperhatalmak mögé, az ,,orosz medve” elérkezettnek látta az időt, hogy kivillantsa a fogsorát.
Az orosz elnök húzd meg, ereszd meg taktikája
Keith Darden, a washingtoni Amerikai Egyetem professzora úgy fogalmazott ez ügyben: a stratégia hiányáról árulkodik, hogy Európa csak Ukrajna EU-társulási szerződését és NATO-integrációját erőlteti, ahelyett, hogy rábírná a kijevi kormányt, ne csak erőszakkal igyekezzen megoldani legitimációs problémáit. „Ez a politika még csak nem is hazárdjáték, szinte bizonyosan kudarcra van ítélve”. Miközben a fejlett világ tanácstalan, a Putyin vezette orosz politika egységes és határozott. Miközben a ,,húzd meg, ereszd el” politikai taktikáját alkalmazza, riogatja illetve nyugtatja a világ vezető politikai és gazdasági szereplőit, egyelőre rendre előnnyel jön ki a csatározásokból.
Miközben a világ jogosan retteg egy lehetséges háborútól, a putyini vezetés bátran fenyeget a katonai összecsapás rémével. Ez pedig további kérdéseket vet fel. Valóban olyan erős Oroszország gazdaságilag és katonailag, hogy megengedheti magának, ugyan oroszok által lakott, de mégis csak az idegen, ukrán államhoz tartozó terült bekebelezését minden további nélkül?
Nem sokat értek a bejelentett szankciók
A kérdésre a választ valójában sem az EU, sem az Amerikai Egyesült Államok nem tudja biztosan. Az ugyanis egyértelmű szintén, hogy az eddig személyek ellen, illetve gazdasági szereplők ellen hozott szankciók vajmi kevéssé érdeklik Oroszországot. Olyannyira nem, hogy az USA és az Európai Unió által frissen bejelentett Putyin környezetét érintő korlátozások hidegen hagyják az orosz vezetést. Az orosz politika lakonikusan csak annyit válaszolt az újabb szankciókra, úgy tűnik az Amerikai Egyesült Államok visszatér a hidegháború idején alkalmazott politikához. És olyan válaszlépéseket ígért, amelyek valóban fájni fognak.
Akárhogyan is nézzük, a mostani válságos helyzet meglehetősen fájdalmas Oroszországnak is. Mint korábban a Tőzsdefórum is megírta: Oroszországból menekül a tőke. Aktuális elemzések pénzesítették is ezt a summát. A Capital Economics közgazdászai úgy számolták, 2014 első negyedévében elérhette a hetvenmilliárd dollárt a magánszektorbeli befektetők által az orosz gazdaságból kivont tőke nettó értéke.
Ukrajnában is meglehetősen nagy a káosz. A politikai vezetés nem tudja igazán, mit akar, s a politikai elemzők közül egyre többen vetik fel a tárgyalási készség teljes hiányát. Miközben az ukrán gazdaság romokban hever, sokak szerint a tárgyalás lehetne az egyedüli út a válság rendezéséhez.
Egykori német kancellárok álláspontja
Ebből a szempontból, mármint a tárgyalások, a dialógus előtérbe helyezéséből is elgondolkoztató az egykori német kancellár, s az orosz elnök baráti találkozója. Nem Schröder az első vezető német politikus, aki a párbeszéd pártján áll. Németország egyik ,,politikai legendája”, Helmut Schmidt, volt kancellár korábban úgy nyilatkozott: egyáltalán nem biztos, hogy az ukrajnai terület Oroszországhoz csatolása sérti a nemzetközi jogot, aki pedig megpróbál Vlagyimir Putyin fejével gondolkodni, „valószínűleg ugyanúgy reagálna a Krím ügyében, mint az orosz elnök”.
Érdekes megjegyzés ez is. Mint ahogyan ebben az összefüggésben az is: hétfőn késő este bejelentették: az orosz hadsereg az Ukrajna határán végzett katonai manővereit befejezte. Az orosz védelmi miniszter úgy nyilatkozott: a hadgyakorlaton részt vett katonai egységek visszatértek az állomáshelyeikre.
