A Greenpeace környezetvédelmi szervezet, valamint a kínai vas- és acélszövetséghez (CISA) kötődő egyik tanácsadó, kutató és információs szolgáltatásokat nyújtó cég, a Custeel közös tanulmányából kitűnik, hogy tavaly 36,5 millió tonnával nőtt Kína acéltermelése. Ez több mint Brazília teljes éves termelése, és több mint kétszerese Nagy-Britannia acélgyártásának teljes teljesítményénél.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Kína a világ legnagyobb acéltermelője és egyben fogyasztója is, egymagában a globális termelés mintegy felét használja fel. Főbb kereskedelmi partnerei azzal vádolják Kínát, hogy önköltségi ár alatt adja el az acélt, ezért védővámokkal sújtottak egy sor kínai acélterméket.
Válaszul a pekingi vezetés tavaly azt ígérte, hogy 2020-ig évi 100-150 millió tonnával csökkenti a több mint 1000 milliárd tonnás gyártási kapacitásait. Noha tavaly tényleg bezártak néhány acélgyárat, a kieső kapacitást több mint pótolta, hogy új üzemek kezdték meg a működést, valamint korábban leállított gyárakat ismét hadrendbe állítottak.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az éves növekmény négyötöde a Pekinghez közeli három tartományból származik, és a gyártás bővülésének következményeként a tavalyi év végén és az idei év elején soha nem látott mértéket öltött a légszennyezettség a fővárosban – állítják a tanulmány szerzői, hozzátéve, hogy az acélgyártás a légköri szennyezettség második legnagyobb forrása Kínában.
A kínai kormány azt állítja, hogy csökkenteni akarja az ország acélgyártási kapacitását a termelés koncentrálásának és a veszteséges üzemek leállításának révén. A helyi vezetők azonban, akiknek végre kellene hajtaniuk a gyárbezárásra vonatkozó utasításokat, igyekeznek minél jobban elnyújtani a folyamatot, hogy minimalizálják a hatásokat.
