Nem is Le Pen a lényeg
A kamatfelár növekedéséért a legtöbben a Le Pen-hatást okolják, vagyis a befektetőknek azt a félelmét, hogy májusban a Nemzeti Front vezetőjét, Marine Le Pent választják elnökké. Ehhez két fontos megjegyzést érdemes fűzni.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Egyrészt a Le Pen miatt aggódók nem ismerik eléggé a francia politikai rendszer tényleges működési mechanizmusát. A legutolsó tartományi és regionális választások kapcsán készült elemzések azt mutatják, hogy a választók rendre úgy szavaznak, hogy a Nemzeti Front által támogatott jelöltek vagy listák ne győzhessenek. Ilyen körülmények között elég valószínűtlen, hogy Le Pennek (legalábbis 2017-ben) sikerül kellő számú támogatót szereznie az elnökválasztás második fordulójában a küszöbnek számító 50 százalék teljesítéséhez.
Másrészt pedig, és ez a lényegesebb, a francia állampapíroknak a német papírokhoz viszonyított felára kapcsán olyan gazdasági és piaci tényezőket kell figyelembe venni, amelyek magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy a következő elnök személyétől függetlenül miért emelkednek folyamatosan Franciaország hitelköltségei.
A valódi okok
Az infláció nemzetközi szintű visszatérése, amely a nyersanyagok árainak emelkedéséhez kötődik (+9% 2017 januárjában az előző év januárjához viszonyítva), valamint ahhoz, hogy gyengültek a Kína felől érkező deflációs hatások.
A francia és német gazdaság eltérő helyzete. Bizonyos szempontból a növekvő francia kamatfelár a normális szintekhez történő visszatérés jelének tekinthető.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A külföldi befektetők preferenciája, ami nem igazán függ össze az elkövetkező francia elnökválasztással. 2016 novembere óta a japán befektetők határozottan a német papírok felé fordultak, míg előtte főként a francia állampapírokat kedvelték.
A következő kormánynak nem nagyon lesz más választása, minthogy módosítsa a 2017-es költségvetési törvényt, amely a hitelköltségeket túlzottan optimizmussal 0,9 százalékra prognosztizálta. Ezek alapján elkerülhetetlennek látszik a költségvetési kiadások további csökkentése, és minden bizonnyal megvágják a helyi önkormányzatok számára juttatott pénzügyi tételeket is, amelyek összesen évi 100 milliárd euró körüli összeget jelentenek.
Még így is alacsony a felár?
A Capital Economics szerint ezzel az árazással a kötvénypiac nem veszi figyelembe teljes mértékben a francia frank újbóli meghonosításának, és ezután valószínűsíthető meredek árfolyamzuhanásának kockázatát.
Szerintük bár nagyon alacsony a valószínűsége annak, hogy Marine Le Pen, a radiális jobboldali Nemzeti Front vezetője megnyeri a közelgő francia elnökválasztást, és programjának megfelelően kivezeti Franciaországot az euróövezetből, de a piaci szereplők ezt a csekély kockázatot is alábecsülik.
A frank nem maradhatna hosszú ideig paritáson az euróval, annak ellenére sem, hogy Marine Le Pen választási ígéretei alapján a régi-új francia fizetőeszköz az euróhoz mérve 1:1-es kötött árfolyamon kerülne forgalomba Franciaország euróövezeti tagságának megszűnése után.
Egyértelmű annak a kockázata, hogy az új pénz igen súlyos mértékben leértékelődne, tekintettel Marine Le Pen protekcionista gazdaságpolitikai terveire és az euróövezet elhagyásából eredő reálgazdasági hatásokra.
A franciák is kilépnek az Unióból?
Tavaly még a Brexit is hihetetlennek tűnt. Idén meg már a francia elnökválasztás egyik kampánytémája a Frexit, vagyis Franciaország kiléptetése az Európai Unióból. A lehetőséget immár a piacok is árazzák. Ön szerint, kilépnek a franciák az Unióból? Szavazzon!
