„Ne harcolj a jegybankok ellen!” Ez volt az elmúlt évek legsikeresebb befektetői szabálya. A tőkepiacok kiszámíthatatlanságát mi sem jelzi jobban, hogy most éppen azok veszítettek iszonyú pénzeket, akik a világ talán legtekintélyesebb jegybankjának szavának hittek. Igen, tudom, hinni a templomban kell…
Az a tény persze érthető, hogy a központi bankot zavarta a nagy ütemben rálőcsölt euró. Ebből mi is kivettük a részünket, hiszen a mi magyar bankrendszerünk is rájuk öntött még az utolsó pillanatban egy nagy adagot, az árfolyamrögzítésnek hála. (Ha sokszor kritizáljuk is, most gratulálnunk kell a magyar kormánynak és az MNB-nek a hihetetlen jó időzítésért! Őszintén, tényleg, profi volt.)
Az 1,2 szinten rögzített EUR/CHF árfolyam ugyanis remek lehetőséget biztosított a globális befektetőknek, hogy a széteső és gyengülő euróhoz kötött, jóval stabilabb gazdasági háttérrel rendelkező CHF-et megvegyék olcsón az alpesi központi banktól. Kicsit arra emlékeztet a dolog, mint amikor kelet-német (ócska) márkát be lehetett cserélni nyugat-német márkára. Most az ócska eurót lehetett becserélni fix áron jó svájcira. Egészen a mai napig.
A svájciak problémája tehát világos, a megoldás azonban brutálisra sikeredett. A frank közel 30 százalékot erősödött percek alatt, elpusztítva minden ellene szóló határidős és opciós pozíciót. A határidős devizakereskedés szabályai miatt a kezdeti erősödés kiütötte az első stoppokat, ezek további frank vételeket generáltak, amelyek kiütötték a következő frontvonalon felsorakozókat és így tovább, mindaddig, amíg minden elégett, ami éghető és a kereskedési rendszerek leálltak. A közlemény részleteinek elemzése után néhány órával hiába korrigált az árfolyam, a piknikezőket és a teheneket már hiába keressük…
