A McKinsey nyáron elvégzett kutatásában az automatizálás megvalósíthatóságát elemezte. A kérdés sokkal összetettebb, mint elsőre gondolnánk. Az automatizálás néhány munkahelyet teljes egészében megszüntet, de típustól függően, kisebb vagy nagyobb mértékben minden munkahelyre hatással lesz. A robottechnológia már most túlmutat a gyártási folyamatokon, a lehetőség itt van, és nem csak a műszaki szektor számára, hanem olyan nagyfokú tudást igénylő ágazatokban is, mint a pénzügy vagy az egészségügy.
Egy tavalyi felmérésből az derült ki, hogy a foglalkozások 45 százaléka kifizethető módon automatizálható, és 60 százaléknál a folyamat egyharmad része is kiváltható.
A kutatásban kétezer különböző foglalkozást vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy mennyire kiváltható az emberi munkaerő és az mekkora költséggel jár. Bár most csak az Egyesült Államok adataira támaszkodtak, de 2017 elejére megjelenik több országot is átfogó elemzésük.
Mi dönthet az új technológia mellett?
Mielőtt egy cég az automatizálás mellett dönt, több tényezőt is meg kell vizsgálni, mivel minden munkahely más típusú tevékenységet kíván, amely különböző módokon és mértékben automatizálható.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”100″]
A döntéshez öt tényezőt érdemes megvizsgálni. Először a műszaki megvalósíthatóságot, hogy a teljes folyamat automatizálható vagy csak részlegesen. A második szempont, hogy az új technológia hardver- és szoftverigénye mekkora költséggel jár. A kereslet-kínálat a harmadik támpont, például ha egy foglalkozás esetében túlkínálat van szabad munkaerőből, akkor az valószínűleg olcsóbb lesz, mint gépesíteni.
A negyedik tényező a közvetlen munkaerőköltség: mennyi pénzt visz el a helyettesítés, mennyibe kerül a cégnek, ha valaki pontatlanul, hibásan vagy nem elég hatékonyan dolgozik. A végső szempont pedig inkább társadalmi és szociális: milyen hatással van egy robot adott környezetben az emberekre. Például már most vannak olyan robotok, amelyek képesek lennének az ápolók néhány feladatát átvenni, de a betegek igénylik az emberi, személyes kapcsolatot. Így látható, hogy az automatizálás döntése valójában a tényezők és a kompromisszumok összefüggésének kérdése.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy technológiai újítás nem feltétlenül jár a munkahelyek számának csökkenésével. Erre jó példát pont a kereskedelem kínál. Amikor elterjedt a vonalkódos leolvasás-árazás, az gyorsította pénztári folyamatot. Viszont a kereskedelemben az 1980-as évektől napjainkig akkora volt a növekedés, hogy évente átlagosan két százalékkal nőtt a pénztárosként dolgozók száma.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Szektorok, ahol jöhetnek a gépek
Az Egyesült Államokban minden ötödik munkahelyen úgynevezett kiszámítható fizikai munkát végeznek vagy gépeket irányítanak, kezelnek. Ezek olyan munkák, ahol egy-egy változtatás könnyen végrehajtható és megtanulható. A McKinsey előrejelzése szerint ezek 78 százaléka meg fog szűnni, például az összeszerelés és forrasztás a gyártószalagon, vagy a csomagolás különböző fajtái. A fizikai munkák olyan szektorokban a legveszélyeztetettebbek, mint az ipari gyártás, a kiskereskedelem, a étel- és szállásszolgáltatás. Technológiai szempontból itt a legkönnyebb az automatizálás.
A nem kiszámítható fizikai munkák vagy gépirányítás (például favágás, építkezés, egyedi csomagolástechnika) esetében is megoldható az automatizálás, bár ott a számítások szerint mindössze 59 százalékban. Ez is összetettebb, mint a számokból elsőre gondolnánk, maga a gyártási folyamat 90 százalékban kiváltható gépekkel, de az ügyfélszolgálat csak 30 százalékosan. A kép változatos: az egészen kevés gépesítéstől a szofisztikált automata rendszerekig sokféle megoldás létezik.
A gyártással foglalkozó cégek csak a második helyen állnak az automatizálás lehetőségében, a szolgáltató szektor áll ugyanis az első helyen. A szálláshely-szolgáltatásban illetve vendéglátásban a munkaidő felében olyan tevékenységet végeznek az alkalmazottak, amely automatizálható például főzésben, felszolgálásban, az élelmiszerek, italok előkészítésében vagy a szennyes edények összegyűjtésében. A kutatás szerint a szektor 73 százalékosan gépesíthető a jövőben. Erre már most is vannak kezdeményezések: vannak automata kávégépek, illetve hamburgersütők (a Momentum Machines robotsütödéje például óránként 360 hamburgert készít el). Hiába magas azonban a szektor automatizálásának lehetősége, ha nem éri meg a költségek miatt. Jelenleg az Egyesült Államokban ebben a szektorban nagyon olcsó a munkaerő, és túlkínálat van belőle, ezért a cégeknek nem éri meg váltani.
A kereskedelem is olyan szektor, amelyben sok feladat automatizálható. A McKinsey számítása szerint 53 százalék, bár nagyban függ az adott tevékenységtől. Könnyen használhatóak gépek a készletgazdálkodásban, logisztikában, a csomagolás és a szállítás egyes fázisaiban. A különböző szoftverek a nyilvántartásban és adatgyűjtésben, -elemzésben segíthetnek. Vannak azonban a kereskedelemnek olyan szegmensei, ahol szükség van a kognitív illetve szociális készségekre. Például ha a vásárlónak tanácsadásra van szüksége, vagy segíteni kell a döntéshozatalban. Ebből a szempontból a lakossági üzletkötéseknek mindössze 47 százaléka automatizálható.
A könyvelői, könyvvizsgálói feladatok 86 százaléka automatizálható, viszont a tágabb gazdasági környezet ezt gátolja. A törvényi előírásoknak megfelelően alkalmazni kell erre a feladatra embert, pedig szoftverekkel olcsóbban és gyorsabban elvégezhető lenne a munka.
Az adatrögzítésben és -feldolgozásban is egyre nagyobb teret kap az automatizálhatóság. Ezekről a feladatokról elmondható, hogy minél több és összetettebb készségre van szükség, annál később váltanak az emberi munkaerőről gépekre.
(A cikk a következő oldalon folytatódik.)
Igen is, meg nem is
Az amerikai munkaerő egyharmada adatgyűjtéssel és feldolgozással foglalkozik. A kutatás szerint ezen munkák 60 százaléka automatizálható. Már most is van olyan ágazat, ahol a bejövő papíroktól a kimenő számlákig mindent kezelni tud egy szoftver. Bizonyos szektorokban ez már a valóság, de vannak olyan ágazatok, ahol ez most kezd igazán terjedni, ez a pénzügyi és biztosítási szektor.
A traderek és befektetési bankárok a tudásukból élnek, de ennek sokszor az az alapja, hogy adatokat gyűjtenek és elemeznek, pedig tevékenységük 50 százalékban automatizálható lenne. Például egy biztosítási ügynök begyűjti a termékinformációkat, az ügyféladatokat, és ellenőrzi az információ pontosságát, aztán előkészíti a szerződéseket. A banki pénztáros is átnézi az adatokat kifizetés vagy utalás előtt. Ezeket a feladatokat egy jobb szoftver is elvégezheti.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
A kutatás szerint az Egyesült Államokban a teljes pénzügyi szektorban 43 százaléknyi munkaidőt lehetne kiváltani az automatizálással. És bár sokan a munkahelyek megszűnésétől tartanak, valójában ez lehetőség a cégek számára. Ha egy hitelközvetítőnek kevesebb időt kell az adminisztrációra fordítania, akkor az ügyfelekkel sokkal többet tud foglalkozni, így munkája magasabb hozzáadott értéket képvisel.
A közepes automatizálhatósági kategóriában találunk fizikai munkákat is, az oktatásban, turizmusban, erdőgazdálkodásban, mezőgazdaságban vagy építőiparban. Gondoljunk csak a darukezelésre, a közterületi szemétgyűjtésre vagy a pedagógiai asszisztensre. Ezek a munkavállalók folyamatosan változó környezetben végzik a munkájukat, ezért nagy rugalmasságra van szükség. Így ezeknek a munkaköröknek jelenleg 25 százalékos az automatizálhatósági potenciálja. Ha fejlesztenek olyan robotokat, amelyek kezelni tudják a változó környezetet, akkor ez a potenciál 67 százalékra növekszik.
… és ahol még várni kell
A legkevésbé azok a munkakörök automatizálhatóak, ahol embereket kell menedzselni, fejleszteni (9 százalék), a nagy szakértelmet kívánó tervezés és döntéshozatal, illetve a kreatív munkák (18 százalék). Bár a számítógépek nagyon pontosan dolgoznak és optimalizálják a feladatot, de az embereknek kell meghatározniuk a megfelelő célokat és értelmezniük az eredményeket. Az emberi interakció szükségessége két szektorban teljesen nyilvánvaló, ez az egészségügy és az oktatás.
Összességében ugyan az egészségügy 36 százalékos automatizálási potenciállal bír, de a napi ellátásban ez alacsonyabb, ahol közvetlen a kapcsolat a betegekkel. A McKinsey becslése szerint egy ápoló munkájának a műszaki része váltható ki gépekkel mintegy 30 százalékban, egy dentálhigiénikusé viszont csak 13 százalékban. Néhány gondozási tevékenység, vagy az adminisztráció ebben a szektorban is megoldható lenne gépekkel. A komplexebb orvosi tevékenységek egyes részletei automatizálhatóak csak, például az érzéstelenítés.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az automatizálási potenciál egyelőre az oktatásban a legalacsonyabb a kutatás szerint. Az biztos, hogy a digitális világ már elkezdte átalakítani a területet, hiszen számtalan dolgot tanulhatunk már online. Ugyanakkor a tanítás lényege a szakértelem és a bonyolult interakciók összessége.
Az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek 27 százaléka automatizálható, de ilyesmire kell gondolni, mint a takarítás, a konyhai munka vagy az adminisztrációs feladatok. Ezek mind olyan munkák, amelyek kiváltásával a költségek csökkenthetőek ugyanakkor nem megy az oktatás minőségének rovására.
Mi a jövő?
A technológiai fejlődéssel, a robotika és a gépi tanulás terjedésével az automatizálási potenciál folyamatosan növekedni fog. Ez egyes ágazatokban biztonságosabb, jobb munkakörülményeket hoz majd.
Az egyik legnagyobb technológiai áttörés az lenne, ha kidolgoznák a könnyebb kommunikációt ember és gép között, tehát a gép felismerné és megtanulná az emberi nyelvet. Ez több szektorban (kereskedelem, pénzügy) növelné meg a potenciált. De az egészségügyi és oktatási szektorban ez csak rendkívül bonyolult robotokkal menne. A korábban felsorolt öt tényezőt figyelembe véve ez már nem érné meg, hiszen akkora költséggel járna, amelyet felesleges lenne erre áldozni.
Mit tanulhatnak mindebből a cégvezetők és döntéshozók?
Folyamatosan figyelniük kell a szektorukat érintő változásokat, és arra reagálni kell, mert a verseny nagy és könnyen lemaradhatnak benne. (Gondoljunk csak az e-kereskedelem robbanásszerű fejlődésére.) A cégvezetőknek először is azonosítaniuk kell, hogy a vállalatuknál milyen tevékenységek automatizálhatóak és ezt figyelembe véve kell üzleti terveket készíteniük. A legfontosabb kérdés, hogy mely területet és hogyan lehet átalakítani úgy, hogy az kifizetődő legyen hosszú távon is. A legnagyobb nyereség ugyanis nem a munkaerő költségének csökkentése lehet, hanem a munka hatékonyságának növelése.
Egy ekkora váltáshoz nem csak műszaki és technológiai ismeretek szükségesek, de az is, hogy a vezetők sikeresen tudják átalakítani a szervezetet, hiszen az automatizálás újfajta gondolkodást, vállalati kultúrát és üzletmenetet jelent.
