A brit The Times szerint Madridnak mindenképpen el kell fogadnia Puigdemont tárgyalási ajánlatát, míg a Politico brüsszeli hírportál szerint a katalán elnök „elég messzire ment” ahhoz, hogy ajánlata elfogadhatatlan legyen Madrid számára, ugyanakkor csalódást okozott a radikálisabb szeparatista erőknek.
Mit akarnak?
„Barcelona hosszabbításra játszik” – olvasható a francia Libération címlapján. A baloldali lap szerkesztőségi írása szerint „a válást kimondták, de a hivatalossá tételét elhalasztották, mert Carles Puigdemont nem akarja eljátszani a rossz szerepét”.
„Ebben az ügyben minden amellett szól, hogy komoly tárgyalást kell folytatni annak a régiónak a jövőjéről, amelyen az egész országé múlik. Néhány hét maradt a legrosszabb elkerülésére. Bármilyen kompromisszum többet ér, mint a nacionalizmusok ostoba ütközete” – vélte a lap, amely szerint „Katalónia a semmibe készül ugrani”.
„Egyrészt azért, mert senki nem tudja, hogy jelenleg a lakosság több mint fele tényleg szeretné-e a függetlenséget, másrészt pedig azért, mert egy politikai döntést a következményei alapján kell megítélni. A katalán elszakadás Baszkföldön is identitási követelést váltana ki. Az pedig Spanyolország széteséséhez vezethet. Ez komolyan kívánatos? Végül pedig az európai szabályok szerint a független Katalóniának távoznia kellene az Európai Unióból. De tényleg ezt akarja?” – írta a Libération.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Mi a stratégia?
A szintén francia Le Figaro szerint „a függetlenségre még várni kell”, „Puigdemont megnyomta a pause gombot, és nem lépte át teljesen a Rubicont”. A konzervatív lap szerint ez „különös eljárás, amely megnyithatja az utat a feszültség csökkentéséhez, amennyiben Madrid elfogadja ezt a retorikát”. A lap ugyanakkor ellenzi Katalónia függetlenségét, mert „a régiók Európája Európa halála lenne, amelynek már a nemzetek közösségeként is sok dolga akad”.
A L,Obs című francia politikai magazin honlapján megjelent írás szerint a katalán elnök keddi beszédével azt szerette volna elérni, hogy „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”, olyan retorikát használt, amellyel „megpróbált kievickélni abból a csapdából, ahova beleesett”.
A lap szerint ugyanakkor a kezdetektől ugyanazt a stratégiát követi: „a lehető legnagyobb nyomást gyakorolni a spanyol kormányra, azt remélve, hogy az belemegy az önrendelkezésről szóló népszavazás törvényes megtartásába, ami az igazi cél lenne, és amennyiben az nem sikerül, elérni, hogy az Európai Unió vagy a nemzetközi közösség közvetítőként lépjen fel a konfliktusban”.
A L,Obs szerint azonban ez a stratégia eddig hibásnak bizonyult, és feltehetően megvan a kockázata, hogy a jövőben sem jár jobb eredménnyel, mint eddig.
A tárgyalás az egyetlen megoldás
A The Times szerdai szerkesztőségi cikke szerint Madridnak mindenképpen el kell fogadnia Carles Puigdemont katalán elnök tárgyalási ajánlatát. A vezető konzervatív brit napilap szerint ha Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök kormánya a párbeszéd helyett közvetlen irányítása alá vonná Katalóniát, az az eddigi merev stratégia katasztrofális következményekkel fenyegető folytatása lenne.
A The Times értékelése szerint ez a madridi stratégia okolható legalábbis részben a spanyol történelem utóbbi időszakának legsúlyosabb alkotmányos válságáért.
A katalán elszakadás hívei foglyul ejtették saját parlamentjüket, és a függetlenség olyan változatának szolgálatába állították, amely Katalóniának és Spanyolországnak egyaránt fájdalmas lenne. Ezt a kisebbséget azonban Madrid rugalmatlansága nagyította fel a függetlenségi népszavazásra adott drákói válaszlépésekkel – áll a The Times írásában.
Túl sokáig hagyták figyelmen kívül
A brit lap szerint Madrid túl hosszú ideig nem volt hajlandó foglalkozni a katalánok erősödő elégedetlenségével, abból kiindulva, hogy a közös gazdasági érdekek úgyis együtt tartják Spanyolországot, és ezt az elbizakodottságot csak növelte a törvény erejébe vetett vak bizalom.
Mariano Rajoy azonban nem engedheti meg magának, hogy ismét túlreagálja a fejleményeket. Ha sem ő, sem Puigdemont nem képes megtalálni a megegyezéshez vezető utat, akkor át kell adniuk helyüket másoknak, akik erre képesek lehetnek – írja a brit lap.
A brüsszeli Politico azt írta, hogy Puigdemont bonyolult „politikai akrobatamutatványt” próbált végrehajtani, de végül csak összezavarta és magára haragította a riválisait és a szövetségeseit is.
Árulás volt?
Puigdemont nyilatkozata „elég messzire ment” ahhoz, hogy elfogadhatatlan legyen Madrid számára, ugyanakkor csalódást okozott a radikálisabb szeparatista erőknek, amelyek „kihagyott lehetőségnek” vagy egyenesen „árulásnak” tartják a történteket – emelték ki a hírportál cikkében.
Ha a katalán vezető célja a feszültségek csillapítása volt, illetve az, hogy elkerülje Katalónia autonómiájának felfüggesztését, akkor sem világos egyelőre, hogy sikerrel járt-e.
„A tragédiát talán elkerülték, de a komédia folytatódni fog” – mondta Josep Borrell, az Európai Parlament egykori katalán elnöke a Politicónak.
A The Wall Street Journal (WSJ) amerikai napilap európai kiadása arról írt, hogy a beszéd nem oldotta fel az intézményi és alkotmányos válságot Spanyolországban, a „felvizezett nyilatkozat” azonban megnehezítette, hogy a spanyol kormányzat határozottabban, akár erőszakosan lépjen fel.
Puigdemont időt nyert ahhoz, hogy elsimítsa a nézetkülönbségeket a szeparatista táboron belül – mutatott rá a politikai-üzleti újság.
Az október 1-jei, alkotmányellenes népszavazáson a névjegyzékben szereplők valamivel több mint 40 százaléka vett részt, és 90 százaléknál is többen szavaztak a függetlenségre. Az elszakadást ellenzők nagy része bojkottálta a referendumot.
